1. az o hosszú párja.

2. ennek írásjegye (ó, ó). | <rövidítésként:>. ▸ ó

1. irod ódon, ősi.

2. irod elavult.

3. nép nem ez évi <termés(ű) >. az ó vörösborból adj, ne az újból!

[ fgr ]

1. <fájdalom, szomorúság, vágyódás, félelem kif-ére.> ó, de kár!; ó jaj!

2. <csodálkozás, tetszés, öröm kif-ére.> ó, hát ez remek!

3. <udvariassági kif-ek bevezetésére.> ó, bocsánat! | irod <megszólítás előtt, kül. kérést, könyörgést kifejező m-ban.> ó, emberek!

[hangkit]

1. <felsorolásban:> és. hinta, homokozó meg mászóka van a játszótéren. | <összeadásban.> öt meg öt (az) tíz. | <kapcsolatos m-ok között.> fúj a szél, meg az eső is esik. | <toldásszerűen haszn. m-rész v. m kapcsolására:> továbbá. vett cukrot, sót, no meg csokit a gyereknek.

2. <megismételt szavak között, fokozás kif-ére.> ▸ ezer meg ezer ▸ újra meg újra

3. <a pontos megnevezést, ill. szó szerinti elmondást helyettesítő kif-ekben.> ekkor meg ekkor.

4. (a m-ban a második helyen) <ellentét kif-ére:> pedig. ez piros, az meg sárga.

5. <érzelmileg színezett m-ban.> hát te meg hogy kerülsz ide?; ez meg mi?

[↔meg² ]

1. ritk hátrafelé, vissza. megfordul. | magához, magának. meghív, megtart [valamit magának].

2. <mozzanatos, ill. nem tartós cselekvés, történés kif-ére.> meghúz, megborzong.

3. <a cselekvés, történés elkezdődésének kif-ére.> megindul, megszeret.

4. <a cselekvés, történés befejeződésének kif-ére.> megöregszik. | <a cselekvés, történés részleges befejeződésének kif-ére.> megkopik.

5. <a cselekvés, történés eredményes befejeződésének kif-ére.> megkeres, megmenekül.

6. <egyszeri cselekvés, történés kif-ére.> megjelöl, megkér.

7. ritk <a cselekvés, történés nagy fokának kif-ére.> megnyaggat, megszenved.

8. ritk <annak kif-ére, hogy valaki, valami valamilyen helyzetben, állapotban tud maradni.> megáll [a bicska a fában]; megül [egy helyen].

9. <konkrét jelentésű ige átvitté, elvonttá változtatására.> meghurcol, megvisel.

10. <egyéb jelentésmódosító szerepben.> meglép, megszól.

11. <megismételve a cselekvés, történés ismételt voltának kif-ére.> meg-megáll.

[↔mögé ]

1. úgy mozdul el, hogy mögötte, ill. részei között hézag támad, ill. valami nyitottá válik. nyílik az ajtó; szeme tágra nyílik. | <zár, lakat stb. > mozgó része úgy fordul, tolódik el, hogy amit eddig zárva tartott, az nyithatóvá válik.

2. <nyílás> keletkezik. rés nyílt a falon.

3. <virág> bimbójából kibomlik. | <növény> virágzik. | ▸ nyílik az idő a tavasz

4. <ajtó, ablak> olyan helyzetű, hogy rajta keresztül vhova juthatunk, ill. láthatunk. az ablak az utcára nyílik. | <helyiség> ilyen ablakkal v. ajtóval van ellátva. a szoba a kertre nyílik. | <utca> vhonnan indul, ill. vhova vezet. a térről több utca nyílik.

5. <intézmény> működni kezd. új üzlet nyílik.

6. <alkalom, lehetőség> mutatkozik, kínálkozik. | <eddig nem ismert valóság> tárul valaki elé. új világ nyílt előtte.

[?]

I. htl névm

II. von névm elav aki (csak).

III. fn

I. hat-rag

II. <a birt jelző ragja a birtokos megjelölésére.> anyámnak az [arca].

1. <légnemű anyagot> belehel, ill. <folyékony anyagot> ehhez hasonló módon magába vesz. friss levegőt szív; vért szív.

2. <folyadékot, es. szemcsés anyagot> légritkítással kivesz valamiből v. fölvesz valamibe. bort szív a hordóból; tintát szív a töltőtollba.

3. kissé vál szopik. anyja emlőjét szívja. | ▸ fogát, ajkát, ínyét szívja | ▸ szívja a fogát

4. <égő cigarettát, szivart, pipát> szájában tart, és füstjét beleheli, ill. ez a szokása. milyen cigarettát szívsz? | <kábítószert> így fogyaszt. ópiumot szív.

5. ritk <szeszes italt> (apránként, lassanként) iszik.

6. ▸ magába szív

7. biz: ▸ szívja magát

[hangut]

1. bonc összehúzódásával és kitágulásával a vérkeringést biztosító, izomos falú szerv. ▸ dobogó szívvel ▸ szíve alatt | állatnak ez a szerve mint étel. | a mellnek a szív előtti, bal oldali tájéka. ▸ szívére teszi a kezét

2. <kif-ekben: az emberies érzés jelképeként.> ▸ fáj a szíve ▸ csupa szív ▸ nincs szíve valamit megtenni ▸ van volna szíve valamit megtenni | <a szeretet jelképeként.> belopja magát valakinek a szívébe; ▸ a szíve csücske valaki | <a szerelem jelképeként.> elnyeri valakinek a szívét. | <a bátorság, lelkesedés jelképeként.> helyén van a szíve. | <az egyén érzésvilágának jelképeként.> a szívébe lát valakinek; ▸ szívből ▸ ami a szívén, az a száján ▸ szívére vesz valamit

3. vál az érzelmi életében tekintett ember. két szív egymásra talál. | ▸ szívem

4. vmely terület, település, intézmény központja. a város szívében.

5. a szívet jelképező hagyományos stilizált ábra. nyíllal átlőtt szív. | (jelzőként) szív alakú levél. | ilyen alakú (dísz)tárgy. mézeskalács szív.

[ fgr ]

1. vall az emberben az életnek és a személyiségnek a testtől független, anyagtalan hordozója. ▸ kileheli a lelkét | képzeletbeli, test nélküli lény. gonosz lélek. | kiv kísértet. hazajáró lélek.

2. az emlékezés, képzelet, értelem stb. folyamatainak összefüggő egésze, az ember belső valósága. lelkébe lát valakinek. | lélt rég pszichikum. | az ember érzelemvilága. valami betölti a lelkét. | akaraterő, bátorság. lelket önt valakibe. | lelkiismeret. nem visz rá a lélek. | bensőséges (művészi) átélés. játékában nincs lélek.

3. valamilyen tulajdonságokkal rendelkező ember. jó lélek. | ▸ lelkem | hiv személy. a lakosság 500 lélek. | <tagadó kif-ekben.> ▸ egy árva teremtett lélek sem

4. valaminek éltető eleme, legfontosabb tagja, része. a társaság lelke.

5. ▸ a toll lelke

6. zene vonós hangszer belsejében a fedőlap és a hátlap közé feszített pálcika. ▸ lelke rajta ▸ már csak hálni jár belé a lélek ▸ kiteszi a lelkét valakiért, valamiért ▸ a lelkére beszél valakinek

[ fgr tőből]